Eredetileg a lassan 5 hónappal ezelőtt történt vetélésem történetét szerettem volna leírni. Úgy éreztem ki kell írnom magamból,mert a lelkem nem nyugszik meg . Szeretném , ha az én egyetlen kincsem végre megnyugvást találna .

A mi történetünk röviden : 2019.09.19.dikén derült ki az Ajkai Magyar Imre kórházban ,hogy az akkor 13hetes magzatom nem egészséges . 2 egészséges gyermek édesanyjaként megviselt. Sírva jöttem haza , és azon gondolkodtam hogyan tovább. Beutalót kaptam Zalaegerszegre genetikai tanácsadásrapár nappal későbbi időponra. Ahol a diagnózis ez volt : Tarkó tájékon 8mm -es hygroma, vese tágulat, az egyik oldali agykamrában 5mm-es cysta, a szívében az egyik érben visszafelé áramlik a vér . Mindezt egy genetikai Uh-ból .  Döntés a szülő kezében .. Él vagy hal a gyermek . 18.dik hétig kellett dönteni .

Minden lehetőséget átgondolva úgy döntöttünk ,inkább mi szenvedjünk . Azzal magyarázták ,hogy nagyon összetett betegség és nem lenne egészséges . Sőt pathologiai eset. Így nehéz volt,hisz nem egy tárgyról volt szó . Egy gyermek életéről kellett dönteni. Mindennél jobban szerettem volna megtartani a kisfiamat. De el kellett engednem és a szívem helyett az eszemre hallgattam sajnos.  2019.10.09 -én este a mi 16hetes együtt töltött időnk véget ért.

Szerettem volna erős maradni ,hogy ne lássa senki mennyire fáj.Kizártam mindenkit az életemből. Se barátok ,se ismerősök senki . Sajnos a párommal is távolságtartó lettem és csak bántom mai napig. 5hónapja mág egy gyermeket hordtam a szívem alatt , 5hónapja még nem volt aza a gondolat bennem ,hogy megöltem a gyermekem . Talán még élhetne ,ha időben el megyek orvoshoz vagy bármit tehettek volna érte. Annyi kérdésem lenne .

Egyedül voltam a vizsgálatokon, a szülőszobán ,s a kórteremben ahol fájásokkal küszködve elvetéltem. Nem hagytam a páromnak sem ,hogy mellettem  legyen pedig kellett volna. Mai napig nem fogom fel az egészet. Annyira bennem van az egész ,hogy a testem beteg , az agyam feladta én már csak vagyok magamnak . Nem tudok küzdeni a gyermekeimert , sem egyéb dolgokért . Úgy érzem feladtam .

Annyi álmatlan éjsza után rájöttem,hogy mi a megoldás. Talán az a baj ,hogy nem engedtem el az én kis kincsem így a lelke még nem nyert megnyugvást. Rájöttem ez még nem rólam szól ,hanem rólunk .Így ez a pár sor a te emlékedre készült kisfiam:

Szerettem volna valami szép idézetet, valami egészen különlegeset. De erre nem igazán vannak szavak. Szeretném neked megköszönni azt a 16hetet amit együtt töltöttünk . Én vagyok a legboldogabb és legszerencsésebb hogy az kis kincsem vagy . Remélem boldog vagy odafenn és angyalok vigyáznak rád. Nagyon szeretlek . Nyugodj békében kincsem <